- Kiállítás: Szaharov-díj – az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Parlament szerepvállalása
- Andrej Szaharov élete
Andrej Dmitrijevics Szaharov 1921. május 21-én született Moszkvában. Tudóscsalád sarjaként később maga is fizikusnak tanult a fővárosi Lomonoszov Egyetemen. A második világháború után egy atomfegyverek fejlesztésével foglalkozó laboratóriumban dolgozott. Fontos szerepet játszott a Szovjetunió első termonukleáris bombájának kifejlesztésében, melynek tesztelésére 1953 augusztusában került sor. Szovjet mintapolgárként 1950-ben Lenin-díjjal tüntették ki, és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának legfiatalabb tagja lett.
Felhívjuk figyelmét, hogy ez az oldal a European parliament multimedia service oldalról beágyazott médiatartalmat tartalmaz. A média megtekintése az ottani feltételek és adatvédelmi nyilatkozatok hatálya alá tartozik. Kérjük, olvassa el az adatvédelmi nyilatkozataikat az adatok felhasználásáról szóló további információkért.
harmadik féltől származó tartalomszolgáltatások.
Ha nem szeretné betölteni az összes beágyazott médiát, akkor .
A „szovjet hidrogénbomba atyjaként” tisztelt Szaharovot a kommunista rezsim is nagy becsben tartotta a Szovjetunió nukleáris hatalmának erősítéséért. Őt magát azonban egyre inkább aggasztotta a nukleáris kísérletek gyakoribbá válása, és lassan kezdett másként gondolkozni. Először csak a fegyverkezési versenyt utasította el, később azonban teljes mértékben az emberi jogok és a szabadság ügyének szentelte magát, amivel a Szovjetunió egyik legfontosabb másként gondolkodó értelmiségijévé vált.
1968-ban Szaharov titokban kiadta „Gondolatok a haladásról, a békés egymás mellett élésről és a szellemi szabadságról” című tanulmányát, melyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti békés együttélés megteremtését szorgalmazta. Emellett nyilvánosan védelmébe vette a politikai foglyokat, és 1970-ben bizottságot alapított az emberi jogok és a politikai perek áldozatainak védelmére. E nézetei miatt egyre gyakrabban kellett a szovjet rezsim megtorló intézkedéseivel és a sajtó kíméletlen támadásaival szembenéznie.
Szaharov 1975-ben Nobel-békedíjat kapott, de mivel nem hagyhatta el a Szovjetuniót, a díjat felesége, Jelena Bonner vette át a nevében Oslóban. 1980-ban megfosztották minden tiszteletbeli címétől, és 1986-ig házi őrizetben tartották. A glasznoszty idején azonban a kormánypolitika enyhülésével beválasztották a Tudományos Akadémia elnökségébe. Szaharov 1989-ben tagja lett a Szovjetunió Népi Küldöttei Kongresszusának is. Ugyanebben az évben, december 14-én hunyt el Moszkvában, 68 éves korában.