Ki is volt valójában Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné, és hogyan tekintett Magyarországra?
1854-ben – férje, I. Ferenc József trónra kerülésével – Erzsébet Ausztria császárnéja lett. 1867-ben a kiegyezéssel létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, ekkortól pedig Erzsébet Magyarország királynéja is volt.
Uralkodása során mind Ausztriában, mind Magyarországon népszerű és kultikus személyiséggé vált, akit leginkább csak Sisiként szoktunk emlegetni.
Ki volt Sisi?
Az 1837-ben született Wittelsbach Erzsébet Amália Eugéniát korának egyik legszebb asszonyaként emlegették. Magyarországon azonban nem emiatt alakult ki a személyét övező kultusz.
A császárné idegenkedett az osztrák udvar spanyol etikett által szabályozott életvitelétől. Az udvari protokoll sok kínos pillanatot okozott Erzsébetnek, mivel félénk és halk szavú volt, akit csinos, de buta lánynak tartottak. Ezen az előítéleten nem javított az a tény, hogy amint tehette, kibújt a hivatali kötelezettségei alól.
Hazájában a közvélemény szemében csupán mellékszereplő volt Ferenc József oldalán. Igyekezett a nyilvános eseményeken való részvételét a minimumra korlátozni, kevés kapcsolatot tartott fenn alattvalóival.
Magyarországon azonban már életében egészen más kép alakult ki a császárnőről.
Olyan erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen tulajdonságokkal ruházták fel, amelyek folytán alakja egyfajta ellenpontként működött az uralkodóval szemben. Annál is inkább, mivel az az elmélet vált elterjedtté, hogy komoly szerepe volt az 1867-es kiegyezés, és ezáltal az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttében.
Ugyanakkor a történészek szerint a királyné kevéssé vonódott bele politikai ügyekbe, ettől függetlenül a magyarbarát Erzsébet alakja már a haza megmentőjeként tündökölt a köztudatban.
Mit tett Sisi Magyarországért?
A császárné kapcsolata Magyarországgal jegyessége alatt kezdődött, amikor Majláth Sándor oktatása révén megismerkedett a birodalom, ezzel együtt Magyarország történelmével.
Erzsébet szerette a magyarokat, de talán anyósának nyílt magyarellenessége is erősítette ezt a szimpátiát. Magyar udvarhölgyekkel vette körül magát, jól beszélte a nyelvet, és legkisebb gyermekével, Mária Valériával magyarul társalgott. Gödöllő volt az egyik kedvenc magyarországi települése.
A kiegyezés után a magyar állam a gödöllői kastélyt és a hozzá tartozó birtokot ajándékba ajánlotta az uralkodó házaspárnak, akik még abban az évben elfoglalták a rezidenciát.
Az ott töltött idő alatt Erzsébet kiszabadulhatott a szigorú bécsi udvar merev szabályai alól, és hódolhatott a lovaglás iránti szenvedélyének. Legkisebb gyermeke, aki szintén Magyarországon született, sok időt töltött itt.
Sisi tiszteletére állított emlékművek
A királyné ellen elkövetett 1898-as merénylet keltette sokk után megszaporodtak emlékének megőrzésére irányuló törekvések.
Számtalan közterület, intézmény és műalkotás állít emléket alakjának, többek között a János-hegyi kilátó, valamint a gödöllői Erzsébet-park és az itt található szobor, amelyet szintén halála után emeltek.
Erzsébet emlékét mindemellett a Budavári Palotában létrehozott múzeuma is éveken át őrizte. A királyné udvarhölgyei, Sztáray Irma grófnő és Ferenczy Ida jelentős szerepet vállaltak a gyűjtemény létrehozásában.
A gyűjteménytár kétségkívül legkülönlegesebb darabja a merényletkor Sisi által viselt ruhaderék, amelyet Sztáray Irma grófnő adott át a múzeum számára. A ruhadarabot ma a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
Tragikus halála után Erzsébet Ausztriában is kultikus figurává vált, de egészen más módon, mint hazánkban.
Sisit a modern kori nőideál úttörőjének tekintették. Szépségének megőrzésére tett erőfeszítései révén emberséges alakká vált a nép szemében. A császárné rendszeresen lovagolt, hogy karcsúságát megőrizze, a testmozgás azonban még akkor is része volt életének, amikor a lovassportokat kénytelen volt abbahagyni – amint ezt a bécsi Hofburgban található Sisi Múzeumban kiállított tornaszerek is bizonyítják.
Sisi azonban nemcsak a szépségápolás és az egészséges életmód terén járt kora előtt, hanem az önmagát kereső, szabadságát megőrizni kívánó, boldogtalan nő példaképe is volt, akinek emlékét ma is sokan ápolják.
A magyar fordítást Sárospataki Anna készítette