A La Liga legendás magyarjai

Magyarország 1954-ben bejutott a labdarúgó-világbajnokság döntőjébe, és bár nem nyert, az 1950-es évek magyar válogatottja így is legendássá vált. Puskás Öcsi (spanyol becenevén Pancho) és az Aranycsapat generációjának története nyomot hagyott nemcsak a magyar, hanem a spanyol labdarúgásban is.

A háború utáni időszakban a magyar labdarúgó-válogatott a kommunista Magyar Népköztársaság háttértámogatásával működött. Az 1956-os forradalom után azonban a válogatott tizenegy játékosa szétszóródott a világban.

A csapat többsége a Budapest Honvéd játékosa volt, amely az 1956-57-es Európa-kupában az Athletic Bilbao ellen játszott. A Honvéd az idegenbeli mérkőzést 3–2-re elveszítette, de még mielőtt a hazai mérkőzést lejátszhatták volna, Budapesten kitört a magyar forradalom.

A játékosok úgy döntöttek, hogy nem mennek vissza Magyarországra, így a visszavágót a brüsszeli Heysel Stadionba helyezték át. Miután a Honvéd 6–5-ös összesítéssel kiesett, a magyar játékosok tanácstalanok voltak, hogyan tovább. Magukhoz hívták családjukat Budapestről, és adománygyűjtő túrát szerveztek Olaszországba, Portugáliába, Spanyolországba és Brazíliába. Európába való visszatérésük után a magyar játékosok útjai elváltak, többen közülük Spanyolországban kezdtek karriert.

Puskás Ferenc, az Aranycsapat kiemelkedő játékosa sem tért haza Magyarországra. 1958-tól 1966-ig Spanyolországban, a Real Madridban játszott. Az ott töltött első két évében Puskást a FIFA – politikai nyomásra – eltiltotta a labdarúgástól. A túlsúllyal küszködő és 30 évesen már öregedő focistának számító Puskás ennek ellenére igyekezett újraépíteni karrierjét és erőnlétét.

Puskás, korábban a kommunista rendszer ünnepelt sztárja, disszidálása után annak ellenségévé vált. A magyar állambiztonság hazaárulási eljárást indított ellene, és 1958. május 20. és 1972. június 26. között aktát vezetett róla.

Minden nehézség ellenére Puskás a harmincas éveiben végig a Real Madridban játszott. A kitartó edzések és a kemény munka meghozta gyümölcsét. Pályafutásának ebben a második korszakában rengeteg gólt lőtt, és az egész világot elkápráztatta képességeivel.

Nem Puskás volt azonban az egyetlen magyar labdarúgó, aki Spanyolországban futott be sikeres karriert. Az FC Barcelonában játszó Kubala László, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is jó hírnevet szereztek maguknak. Puskáshoz hasonlóan ők is az 1956-os forradalom után érkeztek Spanyolországba, hogy ott kezdjék újra karrierjüket.

Ezek a magyar játékosok az El Clásico (Spanyolország két legsikeresebb labdarúgóklubja, az FC Barcelona és a Real Madrid közötti mérkőzések) legendás alakjaivá váltak. Kubala tizenhárom meccsen kétszer, Kocsis pedig három meccsen kétszer lőtt gólt a Real Madrid ellen. A madridiak imádott Puskása – aki Spanyolországban „Pancho” néven vált híressé – tíz mérkőzésen nyolc győzelmet ünnepelhetett, és összesen kilenc gólt szerzett a Barcelona ellen a bajnokságban. Fergeteges góljait ágyúlövésekhez hasonlították.

Ha la stoffa dei campioni, LUCE, In Copyright

Magyarországon azonban a kommunista rendszer évekig elhallgattatta Puskás sikerének hírét. Ennek ellenére az Aranycsapat dicsősége és Puskás kultusza idővel egyre erősödött. Az Aranycsapat kapitánya csak 1981-ben tért haza először, amikor Anglia ellen játszott gálamérkőzést. Puskás később edzőként dolgozott Észak- és Dél-Amerikában, Spanyolországban, Görögországban és Egyiptomban.

Puskás 1991-ben tért vissza Magyarországra, és 2006-ban bekövetkezett haláláig itt élte le élete hátralévő részét. A kommunizmus bukása után Puskás széles körben minden idők egyik legnagyobb labdarúgójaként vált ismertté. 2002-ben a budapesti Népstadiont átkeresztelték Puskás Ferenc Stadionra, 2019-ben pedig ugyanezen a helyen új aréna nyílt, Puskás Aréna néven.

Nézd meg itt a Puskás Öcsivel készült, 1985-ös interjút Koltay Gábor filmjében!

Ez a blogbejegyzés a Migration in the Arts and Sciences projekt része, melynek fókuszában az áll, hogyan alakította a migráció az európai művészetet, tudományt és történelmet.