Steinschneider Lilly, az első magyar pilótanő

Steinschneider Lilly 1891-ben született Budapesten, az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában. Kényelmes életet élt egy jómódú, zsidó származású bútor- és paplangyáros lányaként.

A motorsportok iránti rajongása már gyermekkorában megmutatkozott, és szilárd meggyőződése volt, hogy egy nap a repülés is lehetővé válik az ember számára. Louis Blériot, a francia pilóta, aki először repült át a La Manche-csatornán, 1909-ben Budapestre látogatott. A magyar főváros feletti repülése nagy hatással volt Lillyre. Amikor saját szemével láthatta, hogy mindez valóban lehetséges, azonnal elhatározta: ha törik, ha szakad, pilóta lesz belőle.

Ez a haladó szellemű és merész fiatal lány olyan sportot választott, amely akkoriban a férfiak kiváltsága volt. A repülés olyan képességeket követelt meg, amelyeket elsősorban férfias tulajdonságokkal hoztak összefüggésbe: kitartást, bátorságot és műszaki tudást. A 20. század korai repülőgépei nem rendelkeztek zárt pilótafülkével – a pilótáknak gyakran szélsőséges időjárási körülményekkel kellett megküzdeniük. A repülés az egyik legveszélyesebb sport volt, ahol a balesetek gyakran halálos kimenetelűek voltak.

Mindez azonban nem tántorította el Lillyt. Úgy döntött, kis lépésekben halad a célja felé, és elsőként a járművezetői engedélyt fogja megszerezni. Ehhez a fiatal hölgynek 200 koronára volt szüksége, és nem habozott ékszerei egy részét elzálogosítani, hogy szert tegyen a pénzre. Budapesti autószerelő műhelyekbe járt, hogy motorokat tanulmányozhasson. Hat hét gyakorlás után, 1911-ben pedig a kezében tartotta a jogosítványát. Ekkor mindössze 20 éves volt – nagy valószínűséggel az első női sofőr Magyarországon. Az újságok szerint szülei számára hatalmas meglepetés volt, amikor a családi autó sofőrülésén látták a lányukat!

Hogy kitanulhassa a repülést, Bécsújhelyre utazott, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia híres pilótaiskolát üzemeltetett. Családja eleinte támogatta anyagilag, amíg Alsó-Ausztriában tartózkodott egy francia társalkodónő kíséretében. Később munkát is vállalt, de még így is akadtak anyagi nehézségei, mivel a repülés egy kifejezetten költséges sportnak számított.

Lilly egy Etrich Taube egyfedelű (monoplán) repülőgépen tanult, amelyet az osztrák Igo Etrich tervezett, aki nemcsak repülőgépeket fejlesztett, de pilótaként is úttörő volt.

Először csak más pilóták utasaként ismerkedett a repüléssel. Az újságok rendszeresen beszámoltak úgynevezett "földi repüléseiről" (amikor a tanoncok a földön sajátították el a repülőgép irányításának fortélyait, mielőtt a magasba szálltak volna vele); később pedig a levegőben vett leckéiről. Lilly 1912 augusztusában tette le a pilótavizsgát. Ebből az alkalomból egy drága és különleges ékszer – egy repülőgép alakú bross – készült számára.

Lilly tehát az első női magyar pilótaként vált ismertté, a fiatal hölgy tehetsége és bátorsága sokakat lenyűgözött. Mind Magyarországról, mind külföldről számos gratuláló levelet és képeslapot kapott. Az első nyilvános repülésére 1912 októberében került sor Nagyváradon. Mikor földet ért, kétezer ember éljenezte meg lelkesen, rajongói vállukra emelve ünnepelték. Lilly 1913-ban részt vett az Aspernben megrendezett Nemzetközi Repülőhéten is, ahol 24 pilóta közül ő és a francia Jeanne Pallier voltak az egyedüli nők.

Ezen a versenyen történt, hogy egy motorhiba miatt kényszerleszállást kellett végrehajtania – a repülőgép összetört, de Lilly sértetlenül került ki a balesetből. A Repülőhét utolsó napján Maurice Chevillard és Roland Garros francia műrepülő pilóták légibemutatót tartottak. Chevillard Lillyvel a fedélzeten repült. Lilly visszaemlékezéseiből kiderül, hogy a francia pilóta egy ponton fejjel lefelé fordította a gépet – a lány azt érezte, hogy hirtelen az összes vér a fejébe tódul, miközben 1000 méteres magasságban lógva csak a biztonsági öv tartotta a helyén.

Lilly álma, hogy szülővárosában, Budapesten repülhessen közönség előtt, 1913-ban vált valóra, a Magyar Aero Club által rendezett Szent István-napi nemzetközi repülőversenyen. Ez minden várakozását felülmúlta: a 2500 méteres távot 1 perc 27 másodperc alatt teljesítette, és ezzel megnyerte a gyorsasági versenyt. A pilóták összesen hat különböző számban mérték össze tudásukat. Lilly az összesített versenyen Wittmann Viktor után második helyen végzett.

Az első világháború kitörése véget vetett a polgári repülésnek, és ezzel együtt Lilly rövid, de annál értékesebb pilótakarrierjének (1912-1914) is.

Az eltérő társadalmi státuszukból és a vőlegény kiskorú voltából adódó nehézségek ellenére Lilly feleségül ment élete szerelméhez, Johannes Coudenhove-Kalergi ronspergheimi grófhoz, egy osztrák diplomata és japán származású felesége, Mitsuko Aoyama fiához. Ezzel a házassággal Lilly sógornője lett Richard Coudenhove-Kalerginek, a páneurópai mozgalom alapítójának. Mivel Lilly rettegett a gondolattól, hogy szeretett férjétől távol legyen, követte őt a keleti frontra, ahol ápolónőként szolgált és tífuszos betegeket ápolt.

A háború után a házaspár a Coudenhove-Kalergi családi birtokon telepedett le a csehországi Poběžovicében. A repülés iránti lelkesedés helyét átvette a gyermek utáni vágyódás. Lilly végül 1927-ben, császármetszéssel hozott világra egy lánygyermeket.

Lilly a második világháború idején zsidó származása miatt menekülni kényszerült, és néhány évig Olaszországban húzta meg magát lányával együtt, ahol szűkölködés és betegségek között tengették mindennapjaikat. Férjétől elválasztva az egykor boldog házasság megromlott, és válással végződött. A háború után Lilly Dél-Franciaországba költözött, és magányos életet élt.

Steinschneider Lilly, a Magyar Aero Szövetség negyedik pilótaengedélyének tulajdonosa, Európa egyik első női pilótája rövid sportkarriert futott be, de mindenképpen maradandót alkotott. 1975-ben, a nyolcvanas éveiben hunyt el Genfben.

Ez a blogbejegyzés a Europeana Sport project részét képezi, amely az európai sporttörténelemmel kapcsolatos kulturális örökség kincseit mutatja be.