A The Grammar of Ornament című könyv hatása a tervezőművészetre és az építészetre
Manapság ha tervezőművészeti inspirációra van szükségünk, az internet kiapadhatatlan forrásként szolgál. Legyen szó online megrendelhető könyvekről vagy instagram- és tumblr-fiókokról – néhány kattintással szebbél szebb ötletekhez juthatunk. És természetesen ott vannak a digitalizált kulturális örökségi gyűjtemények milliói, például a Europeana oldalán.
De mi volt a helyzet a 19. században? Honnan merítettek ihletet a tervezők, és hogyan ismerték fel az esztétikus design alapelveit?
Ez a kérdés állt Owen Jones The Grammar of Ornament („A díszítőművészet nyelvtana”) című, 1856-ban megjelent könyvének középpontjában.
Ki volt Owen Jones?
Owen Jones, brit építész és tervező, 1809-ben született Londonban.
Tanulmányait a Királyi Művészeti Akadémián végezte. A húszas éveiben nagy körútra indult, melynek során bejárta Olaszországot, Görögországot, Egyiptomot, Törökországot és Spanyolországot. Jules Goury francia építésszel együtt hat hónapot töltött a granadai Alhambra-palota elmélyült tanulmányozásával, és több száz rajzot készített annak építészetéről.
Jones később a Viktória-korabeli London művészeti világának kiemelkedő alakja lett.
Ő tervezte az 1851-es londoni világkiállítás belső terét, amely az első volt a 19. században népszerűvé vált kulturális és ipari világkiállítások sorában. Jones a világkiállítás műtárgyai közül válogatott, hogy azok bekerüljenek a Government School of Design, az első brit tervezőművészeti iskola oktatási gyűjteményébe.
A 19. században a neoklasszicizmus és a neogótika voltak a legnépszerűbb építészeti stílusirányzatok. A neoklasszicizmust a szigorú, monokróm építészet jellemezte, és mindkét stílus vallási és társadalmi jelentéstartalommal rendelkezett.
Owen Jones azonban egy új stílus felé törekedett, amely a világ minden tájáról származó történelmi díszítőelemek legkiválóbb példáit ötvözte.
Mi volt a The Grammar of Ornament?
A The Grammar of Ornament egy Owen Jones által összeállított könyv, amely több száz illusztrációt tartalmaz különböző tárgyakról és mintákról a világ minden tájáról és különböző korszakokból – az ókori egyiptomiaktól az iszlám, görög és ázsiai motívumokig. A könyvet különösen nagyra tartották a kiemelkedő minőségű színes litográfiák miatt, amelyek abban az időben újdonságnak számítottak a nyomtatásban.
Jones számos példát utazásai során gyűjtött össze, de a londoni múzeumokban őrzött tárgyakból is merített ihletet. A könyv a világ minden tájáról származó példákat mutat be és olyan nyelvezetet használ, amely ma már nagyon elavultnak és sértőnek számít.
Jones célja az volt, hogy megfogalmazza azokat az általános érvényű tervezőművészeti elveket, amelyek széppé teszik a műalkotásokat. Szerette volna bemutatni a különböző kultúrákból származó stílusok változatosságának szépségét – ezzel inspirálva a tervezőket –, valamint felhívni a figyelmet a nem nyugati művészet jelentőségére.
A könyv nemcsak illusztrációkat és példákat tartalmaz, hanem 37 tervezőművészeti alapelvet is felsorol a geometriával, az arányokkal, a harmóniával, a színekkel és az absztrakció szabályaival kapcsolatban.
A forma szín nélkül olyan, mint a test lélek nélkül.
Minden díszítésnek geometrikus felépítésen kell alapulnia.
Minden díszítőművészeti alkotás alapelve, hogy a célnak megfelelő, arányos és harmonikus legyen.
Egy olyan díszítési stílus, amely általános csodálatot vált ki, mindig összhangban van a formák eloszlásának természetben érvényesülő törvényeivel.
Az volt a vágyam, hogy [...] magasabb rendű törekvéseket ébresszek.
A The Grammar of Ornament öröksége
Jones eszméi a következő évtizedekben lassan gyökeret vertek a művészeti oktatásban. Idővel olyan új, művészeti mozgalmak kialakulását inspirálták, mint az Arts and Crafts és a szecesszió.
Bár a Jones által tervezett épületek közül sok már rég nem áll, öröksége a The Grammar of Ornament műben tovább él. A könyv élénk illusztrációi és rendszerezett felépítése révén tervezők, építészek és művészek generációira volt hatással megjelenése óta.