A croissant története

A croissant napjainkban a francia konyha világszerte kedvelt szimbóluma. Történetének egy kicsit alaposabban utánajárva azonban rájöhetünk, hogy eredetileg nem is a franciákhoz, hanem egy másik európai nemzethez köthető.

A croissant egy gazdag, vajjal rétegzett tésztájú péksütemény. A modern változatot francia pékek fejlesztették ki a 19. században és a 20. század elején, az eredetével kapcsolatban pedig rengeteg különböző elmélet született. A továbbiakban megismerheted a croissant történetét, és azt, hogy hogyan vált a francia konyha szimbólumává.

Nem is francia, hanem osztrák?

Általánosan elfogadott elmélet, hogy a francia pékek egy félhold alakú osztrák süteményből, a kipferlből merítettek ihletet a mai croissant receptjének kifejlesztésekor. Maga a „croissant” szó félholdat is jelent, szintén a sütemény jellegzetes alakjára utalva.

A kipferl már a 13. század óta megtalálható Ausztriában. Sokféle tésztából készülhet, és mind édes, mind sós változatban számos fajtája létezik. Manapság, ha egy osztrák pékségben kipferlt kérünk, nagy valószínűséggel teasüteményt kapunk, nem pedig briós- vagy kalácsféleséget.

Mítoszok és legendák

Egy legenda szerint az osztrák pékek az 1683-as kahlenbergi csata után hozták létre a kipferl receptjét, ezzel megünnepelve az Oszmán Birodalom elleni győzelmet; a sütemény alakja pedig a török zászlón látható félholdra utalt.

Ez azonban nagy valószínűséggel nem több, mint egy hangzatos történet.

Egy másik hangzatos történet szerint a croissant Marie Antoinette-tel érkezett Franciaországba, aki ezáltal ausztriai gyermekkora ízeit vitte magával XVI. Lajos király udvarába.

Sajnálatos módon egyik legendának sincsen valódi történelmi bizonyítéka.

A croissant a 17. század végén került Franciaországba, azonban csak a 19. században vált széles körben népszerűvé.

A croissant hódítása Franciaországban

Az 1830-as évek végén August Zang, egy osztrák tüzértiszt, megnyitotta a Boulangerie Viennoise-t, azaz a “bécsi pékséget” a párizsi Richelieu utcában. Üzletében bécsi specialitásokat, többek között kipferlt kínáltak, amely hamar népszerűvé vált, és más francia pékeket is megihletett.

Idővel egyre többen fogyasztottak croissant-t reggelire, még Charles Dickens is megemlítette a péksüteményt az 1870-es években megjelent folyóiratában.

Egyesek szerint a 20. század elején élt francia pék, Sylvain Claudius Goy írta le először a croissant receptjét.

Az 1915-ben megjelent La Cuisine Anglo-Americaine (“Az angol és amerikai konyha”) című könyvében szerepel a croissant receptje. Míg August Zang kalácstésztából formázta a félholdakat, Goy állítólag úgy alakította át a receptet, hogy a vajat rétegenként hajtogatta az élesztős tésztába. Ez adja a croissant ma ismert, jellegzetes állagát: vékony, vajjal átitatott tésztarétegekből álló, omlós sütemény.

Mások szerint azonban az első nyomtatott recept Auguste Colombié 1906-ban megjelent Nouvelle Encyclopédie Culinaire (“Új gasztronómiai lexikon”) című könyvében található.

Croissant reggelire

A croissant a 20. században vált a francia reggelizési kultúra meghatározó elemévé, főként a kávézók és cukrászdák elterjedésével párhuzamosan. Az 1920-as években már minden párizsi kávézó kínálatában szerepelt. A péksütemény nemzetközi szinten is egyre népszerűbb lett, és az egyik legjellegzetesebb francia csemegévé nőtte ki magát.

Mára a croissant hagyománya tovább alakult, és már csokoládéval töltött (pain au chocolat), valamint sonkával és sajttal töltött sós változatok is léteznek.

Napjainkban a világ minden táján fogyasztanak croissant-t – a péksütemény Európa gazdag gasztronómiai sokszínűségét képviseli.

A croissant-nak és a kipferlnek Európa-szerte megtalálhatjuk különböző változatait, más és más tésztával, töltelékkel és ízekkel. A croissant eljutott Ausztriából Franciaországba, majd a világ minden tájára – ezzel is bizonyítva, hogy a gasztronómiai hagyományok összekötnek minket, és az évtizedek során alakulnak és fejlődnek.